Mégis keressük
Nem tudom, hogy Téged, aki e sorokat olvasod, megdicsért-e mostanában bárki, észrevette-e, jelezte-e, hogy örül a közelségednek, a barátságodnak, a szerelmednek vagy egyszerűen csak annak, hogy egy munkahelyen dolgozol vele.
Elnézem a Facebook-on a megosztásokat és rengeteg romantikus gyönyörű helyről, tájról, házról kerül fel fénykép és „lájkoljuk”. Persze; a mai ember is vágyik az esztétikára, szép és nyugodt környezetre, boldogságra. Milyen kár, hogy a társadalom gazdasági nyomása mintha egy teljesen más irányban szeretne minket nyomni. Abban az irányban, amerre a napi megélhetés vagy az egyre jobb boldogulás mellett nem jut időnk sem a környezet szépségeiben gyönyörködni, sem arra, hogy megcsodáljuk milyen nagyszerű emberek is vesznek körül bennünket.
Nem tudom, milyen életed van. Felemészti-e minden erődet a talpon maradás, van-e időd a barátokra és egyáltalán körül vesznek-e barátok vagy legalább jó ismerősök, vagy nagyon is jól megy sorod és egész jól elboldogulsz szeretteid körében. Akár így van, akár úgy, tehetsz valamit a körülötted lévők boldogságáért. Hívj fel valakit, vagy találkozz vele és dicsérd meg, amit jónak tartasz benne, rajta vagy a munkájában. Okozz valakinek örömet, és örülj az ezzel magadnak is okozott változásnak.
Akár megleled a boldogságot, akár csak keresed is, én veszem a bátorságot hozzá, hogy ismeretlenül is köszöntet mondjak ezért és gratuláljak. Drukkolok neked!
