Sokan várják a boldogságot "kívülről"; kapni valamit valakitől, szeressen minket valaki. Ez kicsit olyan, mintha a szerencsére bíznánk magunkat. Ez az, amiért annyian egész életükben hiába várják a boldogságot.

Ráadásul az ilyen kívülről ölünkbe pottyanó boldogság igen rövid. Megkapod és kész. Az ilyen "talán egyszer megkapom" gondolkodásmód vezet oda hogy valaki esténként a TV előtt a kanapén ülve, kezében sörrel szidja az aktuális kormányt - nem dicsérek most egyet sem - és magyarázzák, hogy miért is nincs jobb életük. Mi lenne, ha felállnánk a TV-től és elindulnánk csinálni valamit?

Ezzel szemben az a boldogság, amit magunk hozunk létre, boldogság már akkor is, amikor kijelöljük, hogy mit akarunk elérni, mert már a cél magában hordozza elérésének reményét. Azután pedig le kell győzni egy, pár vagy sok-sok akadályt, de minden ilyen részsiker szintén boldogság. A célba érkezésről pedig mindig is azt gondolta az ember, hogy az boldogság.

Senkinek sincsen előírva, hogy boldog legyen, ha viszont boldog szeretne lenni, akkor ki kell tűznie egy célt és haladnia kell afelé, hogy egyszer megérkezzen. Miközben haladsz és akadályokat győzöl le, boldog vagy és a megérkezés is boldogság.

Túl egyszerű? Talán igen, de érdemes elkezdeni!

Új boldogság oldal itt.

A Boldogság-tanácsadó

Facebook

www.azutaboldogsaghoz.hu